• 1149 Budapest, Nagy Lajos király útja 125. II. emelet 7., 8-as kapucsengő
  • +36 30-512 6968 / +36 30-854 0785
  • ugyved@drbercsenyi.hu

Családjog

CSALÁDJOG

Rohanó világunkban sajnos legtöbben „elmegyünk” egymás mellett, és egyre inkább így van ez a családokon belül is. Ennek eredményeképpen egyre több házasság megromlik, mivel a feleknek „nincsen ideje” a problémáikat megbeszélni, sőt a mindennapi munkahelyi és egyéb feszültségeket is hazaviszik, aminek egyenes következménye a kapcsolatok általában lassú, néha gyorsabb romlása.

Modern világunkban sokan nem rendelkeznek olyan mértékű kompromisszum képességgel mint elődeink, ezért a fenti problémák okán sajnos gyakori, hogy nem a házasság megmentésén fáradoznak, hanem – túl könnyedén – megszakítják házassági élet és vagyonközösségüket, majd – álláspontom szerint legtöbbször elhamarkodottan – bontókeresetet nyújtanak be a bíróságon.

A bontókereset benyújtását megelőzően a házastársak már többnyire túlságosan rossz kapcsolatban vannak ahhoz, hogy a házasság felbontása mellett, a házastársi közös vagyont higgadtan, vitákat és felesleges „sárdobálást” mellőzve osszák meg egymás között. A Felek ilyen esetekben jellemzően nem képesek közös asztal mellé ülve, higgadtan és tárgyilagosan megbeszélést tartani a járulékos – vagyonmegosztással és, gyermek elhelyezéssel kapcsolatos – kérdésekben. Sokszor érthetetlen okból a Felek hajlamosak arra, hogy a jogszabályok által nyújtott lehetőségekkel, és a kialakult bírói gyakorlattal szembefordulva, olyan követeléseket kívánjanak érvényesíteni, amelyeknek nincsen megfelelő jogalapja.

Fentiek miatt, már a bontó kereset bírósághoz történő benyújtását megelőzően célszerű Ügyvéd segítségét kérni, aki szakszerűen, érzelemtől mentesen, kizárólag szakmai szempontok figyelembe vételével, ügyfele érdekeit szem előtt tartva képes az ellenérdekű féllel folytatott tárgyalások során ügyfelét képviselni.

Számtalan eset példája bizonyítja, hogy a házassági pert megelőzően, illetve annak során megbízott ügyvéd segítsége által vált lehetővé, a mindkét fél által megnyugtatónak ítélt egyezség megkötése. Előzőeken túl a peren kívüli tárgyalások sikertelensége esetén, a jogi képviselővel eljáró fél biztos lehet abban, hogy érdekei a törvényes lehetőségek figyelembe vételével szakszerűen lesznek képviselve a peres eljárás során is.

Témakörök

Házasság felbontása iránt keresetet – amennyiben a felek házasélete teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott, bármelyik házas fél – vagy közösen – személyesen, vagy jogi képviselője által – indíthat. Közös kérelem esetén a járulékos kérdésekben – ingó, ingatlan vagyon megosztása, gyermek elhelyezés – való megállapodás – egyezség – írásba foglalása mellett történhet a keresetlevél benyújtása. Házasság felbontása esetén, a járulékos kérdésekben való döntésekor az eljáró Bíróság elsősorban a közös kiskorú gyermek érdekét veszi figyelembe.

Közösen benyújtott, közös megegyezésen alapuló bontókereset esetén, a Bíróság a házasság megromlásához vezető okokat nem vizsgálja, de amennyiben valamelyik fél önállóan nyújtja be a keresetet, az eljárás során vizsgálják az okokat is.

A házasságot a bíróság – fő szabály szerint – akkor bontja fel, ha a Felek házasélete teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Magyarországon a házasság felbontása nem vétkességen (hűtlenség, erőszakos magatartás, stb) alapul, hanem valamely házastárs objektív feldúltságán, érzelmi állapotán. A törvény a bíróság mérlegelésére bízza a házasság megromlásának megállapítását.

A bírói gyakorlat szerint, a durván kötelességsértő, az általános társadalmi erkölcsi normák szerint súlyos megítélés alá eső viselkedést tanúsító személy magatartására a házassági per során alappal lehet hivatkozni.

A súlyosan felróható magatartás megítélése során, a másik házastárs nyilatkozata elegendő a feldúltság megállapításához, a válás kimondásához, még akkor is, ha a felróható magatartást tanúsító házasfél ellenzi a házasság felbontását. Ilyen felróható magatartás lehet például a családon belüli erőszak, súlyos bűncselekmény elkövetése, vagy akár az alkoholizmus is.

A házasság felbontása iránt, keresetlevéllel kell az illetékes bírósághoz fordulni. A keresetlevélnek tartalmaznia kell, – az eljáró bíróságot, – a felek nevét, lakóhelyét és perbeli állását (felperes, alperes) – az érvényesíteni kívánt jogot, – az annak alapjául szolgáló tények és azok bizonyítékainak előadását, – azokat az adatokat, amelyekből a bíróság hatásköre és illetékessége megállapítható, – a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet (kereseti kérelem).

A keresetlevélhez csatolni kell azt az okiratot, illetve annak másolatát (kivonatát), amelynek tartalmára a felperes bizonyítékként hivatkozik, vagy amely a bíróság hatáskörének és illetékességének megállapításához szükséges, kivéve, ha az adatokat személyi igazolvánnyal is lehet igazolni. Ha a felek közötti jogvitában közvetítői eljárás volt folyamatban, a keresetlevélben erre utalni kell. Ha a felperes rendelkezik telefonszámmal, faxszámmal, illetve e-mail címmel, azt a keresetlevélben fel kell tüntetnie.

A keresetlevelet (amennyiben nem ügyvéd készíti, és nyújtja be) két tanúval is alá kell íratni, majd 3 példányban benyújtani a bíróságra. Mellékletként csatolni kell a házassági anyakönyvi kivonat egy eredeti és két másolati példányát, és amennyiben vannak gyermekek, az ő születési anyakönyvi kivonataik eredeti és két másolati példányát is.

A tárgyalás során a bíróságnak a békítést minden esetben újra és újra meg kell kísérelnie, ha megítélése szerint attól eredmény várható, és a feleknek közös kiskorú gyermekük van. Ha viszont a bíróság az eljárás során úgy látja, hogy a házasság helyrehozhatatlanul és véglegesen megromlott, így annak fenntartása a gyermek érdekeit sem szolgálhatja, – az érintett gyermek(ek) érdekében – a gyermek elhelyezéséről a lehető leggyorsabban döntenie kell.

A BONTÓKERESET BÍRÓSÁGI ILLETÉKE

A válóperes eljárás bírósági illetéke 30.000,- Ft, amit illetékbélyeg formájában kell a keresetlevél egyik példányára felragasztani.

A házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. Igaz ez, a bármelyik házas fél által kötött jogügylettel vagy egyéb jogi ténnyel szerzett pénzre is, kivéve ha az a házastárs külön vagyonához tartozik.

A törvény házastársak esetén vélelmezi a közös szerzést – a különvagyon kivételével -, amennyiben ebben vita van, a dolog különvagyoni mivoltát annak kell bizonyítania, aki arra hivatkozik.

Közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit. Közös vagyon továbbá a feltalálót, újítót, a szerzőt és más szellemi alkotást létrehozó személyt a házassági életközösség fennállása alatt megillető esedékes díj is.

A házastársi közös vagyon szempontjából annak sincs jelentősége, hogy látszólag csak az egyik házastárs a szerző fél, hiszen a megszerzett dolog a házastársak közös tulajdonába kerül.

Az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéssel szemben is érvényesül a házastársi közös vagyonhoz tartozás vélelme, a nyilvántartásba be nem jegyzett házastárs ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosnak számít, ami azonban jóhiszemű ellenérték fejében szerző féllel szemben hatálytalan. Ilyen esetben, ha a bejegyzett fél elidegeníti a közös tulajdont, az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett házas fél, csak megtérítési igénnyel léphet fel.

A házastárs külön vagyonának számít:

  • – a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy,
  • – a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott vagyontárgy,
  • – a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg mennyiségű vagyontárgy,
  • – a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy.

A vagyonközösség fennállása alatt, továbbá a házassági életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben csak a házastársak közös egyetértésével lehet a vagyonközösséghez tartozó tárgyakat elidegeníteni vagy általában olyan vagyonjogi rendelkezést tenni, amely nem a házastársak különvagyonára vonatkozik.

A házastársak vagyonrészét a házassági életközösség megszűnésekor meglevő közös vagyonból lehetőleg természetben kell kiadni. Ugyancsak természetben kell kiadni a házassági életközösség megszűnésekor meglevő különvagyont is. Amennyiben ez bármely okból nem lehetséges, vagy számottevő értékcsökkenéssel járna, a megosztás módját vita esetén a bíróság állapítja meg.

A hiányzó közös, illetőleg különvagyon megtérítésének nincs helye, ha a házassági életközösség megszűnésekor nincs közös vagyon és a megtérítésre köteles félnek különvagyona sincs.

A vagyonmegosztás során gyakran vitára ad okot, hogy a Felek másképpen emlékeznek az életközösség megszakadásának időpontjára. Amennyiben ez vitás a felek között, akkor az életközösség kezdetét és végét, így a vagyonközösség időtartamát mérlegeléssel határozza meg a bíróság. A mérlegelésnél a házastársi életközösség tartalmi elemeit (szexuális kapcsolat, gazdasági együttműködés, közös lakás, közös háztartás vezetés, az együvé tartozás különféle megnyilvánulásai, közös gyermekek nevelése, hozzátartozók, vagy valamelyik fél gyermekének ellátása stb.) gondosan egymással összefüggésében vizsgálják.

Fentieken túl, számtalan probléma adódhat a házastársi közös vagyon megosztása során, de ezek kimerítő felsorolása szinte lehetetlen, így csak az adott – egyedi – ügy részletes megismerése után lehet a helyes jogi helyzetet felvázolni, és az érdemi megoldásra javaslatot tenni. Ennek érdekében ténylegesen javasolt ügyvéd segítségének igénybevétele, aki munkájával lehetővé teheti az ügy gyorsabb és eredményesebb lezárását.

Házasság felbontását követően napjainkban gyakori probléma, hogy az egyik szülő külföldön képzeli el a további életét, és a másik szülő tudta és beleegyezése nélkül külföldre kívánja vinni (sok esetben viszi is) a közös gyermeket vagy gyermekeket.

Sok esetben a szülői felügyeleti jogot már az egyik szülő gyakorolhatja kizárólagosan a gyermek vagy gyermekek felett, amikor eldönti a kiutazást, a másik szülő hozzájárulását azonban nem kéri, mondván „a bíróság már nekem ítélte a gyermekeket”, ezért oda költözöm velük, ahova akarok.

Fenti problémával kapcsolatban az alábbiakra kívánom a figyelmet felhívni.

1.) A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 4:152. § (5) bekezdése szerint, a gyermek huzamos időn át – így tanulmányok folytatása, munkavállalás vagy más hasonló célból – önállóan vagy egyik szülőjével mindkét szülő egyetértésével tartózkodhat külföldön. A (6) bekezdés kimondja, hogy a gyermek letelepedés céljából történő külföldre távozásához erre vonatkozó szülői engedély szükséges.

1.1. A Ptk. 4:175. § (1) bekezdése alapján, a különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben közösen gyakorolják jogaikat akkor is, ha a szülői felügyeletet a szülők megállapodása vagy a bíróság döntése alapján az egyik szülő gyakorolja, kivéve, ha a gyermekétől különélő szülő felügyeleti jogát a bíróság e tekintetben korlátozta vagy megvonta.

1.2. A Ptk. 4:175. § (2) bekezdése szerint, a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésnek tekintendő a kiskorú gyermek nevének meghatározása és megváltoztatása, a szülőjével azonos lakóhelyén kívüli tartózkodási helyének, huzamos időtartamú vagy letelepedés céljából történő külföldi tartózkodási helyének kijelölése, állampolgárságának megváltoztatása és iskolájának, életpályájának megválasztása.

1.3. A Magyarországon hatályos jogszabályok szerint tehát a gyermek csak és kizárólag mindkét szülő hozzájárulásával tartózkodhat külföldön huzamosabb ideig, vagy letelepedés céljából. Végleges jelleggel egyik szülő sem viheti ki külföldre a gyermeket, még az a szülő sem aki kizárólagosan gyakorolhatja a szülői felügyeleti jogot a gyermek felett.

Mit tehetünk, amennyiben az előzőek ellenére valamelyik szülő a másik szülő hozzájárulása nélkül külföldre viszi a közös gyermeküket?

2.) Az, hogy a szülő eljárása, és a gyermek külföldre vitele, illetve ott visszatartása jogellenes-e, a Hágában az 1980. évi október 25. napján kelt szerződés kihirdetéséről szóló 1986. évi 14. törvényerejű rendelet (továbbiakban: Tvr.), továbbá közvetlenül alkalmazandóan, az Európai Tanács 2201/2003/EK rendeletében (a továbbiakban: Rendelet) foglaltak alapján kell megítélni.

2.1. A Tvr. és a Rendelet az alábbiakban részletezettek szerint, szinte teljesen azonosan szabályozza az ilyen esetekre vonatkozóan mérlegelendő szempontokat:

2.1.1. Tvr: A gyermek elvitele vagy elrejtése/visszatartása – egyebek mellett – akkor jogellenes, ha az sérti az azon Szerződő Állam jogrendszere szerint egy személynek juttatott felügyeleti jogot, amelyben a gyermeknek az elvitelét vagy elrejtését közvetlenül megelőzően a szokásos tartózkodási helye volt.

2.2. A Rendelet szerint felügyeleti jogosultság keletkezhet különösen jogszabály, bírói vagy államigazgatási határozat, vagy az azon Állam joga szerint joghatással bíró egyezség alapján.

2.3. A Tvr. alkalmazásában a „felügyeleti jog” magában foglalja a gyermek személye felőli gondoskodás jogát, így különösen a jogosultságot a gyermek lakóhelyének meghatározására.

2.4. Rendelet: A Rendelet szóhasználata szerint: „szülői felelősség”: egy gyermek személyével, illetve vagyonával kapcsolatos valamennyi jog és kötelesség, amelyet valamely természetes vagy jogi személy határozat, jogszabály hatálya, illetve jogilag kötelező megállapodás útján gyakorol. A szülői felelősség magában foglalja a felügyeleti jogot és a láthatási jogot is.

2.5. Jogellenes elvitel vagy visszatartás: egy gyermek elvitele vagy visszatartása, amennyiben az sérti a határozat vagy jogszabály hatálya alapján, illetve azon tagállam joga szerint jogilag kötelező megállapodás útján szerzett felügyeleti jogokat, ahol a gyermek közvetlenül az elvitel vagy visszatartás előtt szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett.

3.) Tekintettel arra, hogy a Magyarországi jogszabályok alapján csak mindkét szülő hozzájárulásával lehetséges a gyermek huzamos időtartamú vagy letelepedés céljából történő külföldi tartózkodása, ezért mind a Hágai Egyezmény, mind az EK rendelet alapján jogellenesnek minősül, ha valamelyik szülő a közös gyermeket a másik szülő hozzájárulása nélkül viszi ilyen célból külföldre.

 4.) Amennyiben mégis előfordul ilyen eset, mindenképpen fontos, hogy a gyermek vissza hozatalára irányuló, szükséges eljárást a gyermek jogellenes kivitelét/visszatartását követő egy éven belül megindítsuk, mivel egy éven belül a gyermek ilyen esetben nem szerezhet szokásos tartózkodási helyet külföldön.

FONTOS, hogy ebben az eljárásban a főhatóságok, illetve a bíróságok nem a szülői felügyelet gyakorlásának vonatkozásában döntenek, hanem csak abban, hogy a gyermek külföldre vitele vagy visszatartása jogellenes volt-e. 

Gyermek elhelyezése, vagy akár házasság felbontása iránti perben, az egyezség megkötése során a szülőknek tudniuk kell, hogy a gyermek elhelyezésének megváltoztatását megváltoztatását az egyezség jóváhagyásától számított két éven belül csak abban az esetben lehet kérni a bíróságtól, ha

  • a gyermek elhelyezésének megváltoztatása a kiskorú érdekét szolgálja,
  • a körülmények úgy változnak meg, hogy a megállapodás valamelyik fél érdekét súlyosan sérti,
  • azok a körülmények, amelyeken a szülők egyezsége alapult, vagy amelyre a bíróság a döntését alapította utóbb lényegesen megváltoztak, és emiatt az elhelyezés megváltoztatása a gyermek érdekében áll.

Pusztán az a helyzet, hogy a szülő, akinél a gyermeket elhelyezték, más lakóhelyre költözik, még nem indokolja a gyermek elhelyezésének megváltoztatását (BH 2003/504.; BH 2001/123.), és önmagában a gyermeket gondozó szülő új házasságkötése sem (LB 17. sz. irányelv V. fejezet).

Indokolt viszont a gyermek elhelyezésének megváltoztatása, ha a 14. életévét betöltött gyermek érdeke és kívánsága is az, hogy a jövőben a nevelésére alkalmas másik szülőnél kerüljön elhelyezésre, és ő nevelje.

A gyermek elhelyezése, valamint az elhelyezés megváltoztatása iránt a szülő, a gyámhivatal és az ügyész indíthat pert, de más (pl. harmadik) személy már nem.

Ha a gyermek elhelyezése érdekében azonnali intézkedésre van szükség, a bíróság soron kívül, ideiglenes intézkedéssel határoz.

A szülők külön válása nem csak a saját, hanem gyermekük életében is meghatározó változást jelent. A megszokott, nyugodt, biztonságos családi otthon megszűnése, a szülők közötti feszült hangulat bizonytalanságot, kétségbeesést, és ennek következtében akár magatartásbeli problémákat is előidézhet a gyermekeknél. Minden gyermek egységes családban szeretne felnőni, hiszen szüksége van mindkét szülő közelségére, támogatására, továbbá a családi otthon által nyújtott biztonságra.

A gyermek elhelyezésének kérdése abban az esetben merül fel, ha az addig házastársként vagy élettársként együtt élő szülők különválnak. A gyermek elhelyezéséről egy kapcsolat, vagy egy házasság megszakadását követően elsősorban a szülők döntenek.

Amennyiben a szülők egyezséget tudnak kötni, egyezségüknek a gyermek érdekét kell szolgálnia, így a bíróság csak akkor hagyja azt jóvá, ha megfelel a gyermek tényleges érdekének. Az egyezség tartalmát a szülőknek alaposan meg kell fontolniuk, hiszen az mindenkor köti őket, és az egyezség utóbb történő megváltoztatására csak meghatározott törvényi feltételek megléte esetén (gyermek elhelyezésének megváltoztatása címszó alatt részletezve), és bizonyos időkorláton belül kerülhet sor. Megegyezésen alapuló bontás esetén a gyermek elhelyezésében való megállapodás kötelező.

Ha a szülők nem tudnak megállapodásra jutni gyermekük további elhelyezését illetően, akkor bármelyikük kereseti kérelme alapján a bíróság jár el az ügyben és ítéletével dönt. Gyermek elhelyezése iránt peres eljárást nem kizárólag a házasság felbontására irányuló per során, hanem a házasság felbontásától függetlenül, illetve akkor is meg lehet indítani, ha a szülők nem állnak egymással házassági kötelékben.

A gyermekelhelyezés során a bíróság annál a szülőnél helyezi el a gyermeket, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosított. Mindenféle tévhit ellenére, szögezzük le, hogy amennyiben az apa és az anya a gyermekük gondozása, nevelése, ellátása terén alkalmasságát egyaránt bizonyítja, ugyanolyan feltételekkel igényelheti a gyermek nála történő elhelyezését, így „egyikük sem indul előnnyel” a Bíróság előtt.

A bíróság a gyermek elhelyezése során többféle szempontot vizsgál, illetve mérlegel. Vizsgálja a szülők egyéniségét, életmódját, életvezetését, erkölcsi tulajdonságait, továbbá figyelembe veszi anyagi körülményeiket és lakáshelyzetüket. Fontos körülmény az is, hogy melyik szülő tudja jobban biztosítani a gyermek gondozását, értelmi fejlődését, iskoláztatását és egészségügyi ellátását. A döntés meghozatala során, a bíróság vizsgálja még a gyermek és a szülők egymáshoz történő érzelmi kötődését is. A körülmények pontosabb meghatározásában segítséget jelenthet a bíróság számára a környezettanulmány, a bölcsőde, óvoda, iskola véleménye, esetenként pedig akár a pszichológiai szakvélemény is.

A nevelésre alkalmasság fontos eleme álláspontom szerint az is, hogy a szülő a másik féllel szemben fennálló sértettsége ellenére nem gátolja a különélő szülő és gyermeke közötti kapcsolattartást, nem hangolja a gyermeket a különélő szülő ellen, hanem inkább elősegíti a gyermek és a másik szülő közötti érzelmi kötelék fenntartását, illetve erősödését.

A gyermek elhelyezése iránt indított perben a bíróságnak (és a gyámhatóságnak) a szülői felügyelettel, illetve a gyermek elhelyezésével, valamint az elhelyezés megváltoztatásával kapcsolatos eljárása során – elháríthatatlan akadály esetét kivéve – mindkét szülőt meg kell hallgatnia. A szülőkön kívül a bíróság meghallgathatja a gyermeket is amennyiben indokoltnak tartja, illetve, ha a gyermek azt maga is kéri. A meghallgatás közvetlenül vagy szakértő útján történik.

Az ítélőképessége birtokában lévő gyermeknek (vagyis annak, aki koránál és helyzeténél fogva képes önállóan és befolyásmentesen kialakítani a saját véleményét) biztosítani kell, hogy e véleményét a gyermekelhelyezés során kifejthesse. Ezzel kapcsolatban általános szabály, hogy a 14. életévét betöltött gyermek elhelyezésére vonatkozó döntést a bíróság csak a gyermek beleegyezésével hozhatja meg, kivéve, ha a gyermek által választott elhelyezés a fejlődését veszélyezteti (pl. a gyermek kizárólag azért választja a nevelésére kevésbé alkalmas szülőt, mert az több dolgot tud anyagilag biztosítani, vagy kevésbé szigorú hozzá).

A gyermek egészséges személyiségfejlődését az segíti elő, ha megszokott környezetében, őt szeretettel körülvevő személyek gondoskodásában nevelkedhet, így a döntés során nagy szerepet játszik az állandóság is. A megszokott környezet növeli a gyermek biztonságérzetét, megismer egy követelményrendszert, amelyhez alkalmazkodva a nevelés is kiegyensúlyozottabb lehet.

A bíróság ritkán és kivételes esetben a gyermeket nem a szülőnél, hanem valaki másnál (ún. harmadik személynél) is elhelyezheti, ha a szülőknél történő elhelyezése az érdekét veszélyezteti, és a harmadik személy a gyermek nála történő elhelyezését kéri.

Rendszerint a bíróság a közeli rokonok közül választja ki a gyermek gondozására alkalmas személyt, és előnyben részesül az a nagyszülő (vagy más személy), aki addig is bizonyította már, hogy alkalmas a gyermek nevelésére, valamint továbbra is szívesen vállalja a gyermek gondozását. (Ugyanakkor például a nagyszülőnek arra való hivatkozása, hogy jobb anyagi körülmények között él, és ezáltal jobb nevelési feltételeket tud biztosítani a gyermek számára, mint a szülő, önmagában még nem szolgálhat alapul a gyermeknek nála történő elhelyezéséhez (LB 17. sz. irányelv IV. fejezet).

Amennyiben a gyermeket harmadik személynél helyezik el, úgy már nem szülői felügyeletről, hanem gyámságról beszélünk, és a harmadik személy a kiskorú gyermek gyámja lesz. Ha a gyermeket sem a szülőknél, sem pedig harmadik személynél nem lehet elhelyezni, úgy az a gyermekről az állam fog gondoskodni és átmeneti vagy tartós nevelésbe kerül.

Amennyiben a bíróságnak több gyermek elhelyezése kérdésében kell döntenie, törekednie kell arra is, hogy a gyermekek lehetőség szerint a szülők különválása után is együtt maradjanak. Ha mindkét szülő egyformán kedvező feltételeket tudna is biztosítani a gyermekeknek, akkor is csak indokolt esetben lehet a testvéreket egymástól különválasztva elhelyezni.

Amennyiben a gyermeknek valamelyik szülőhöz való kötődése sokkal erősebb, mint a testvéréhez, az esetben sor kerülhet a testvérek szétválasztására. A gyakorlatban azonban előfordul, hogy az egyik testvér az egyik, a másik a másik szülőnél él már hosszabb ideje, és a házasság felbontásáig a család szétválása gyakorlatilag megvalósult.

Ilyen esetben a szülőknek azt a megállapodását, hogy a gyermekek megosztva kerüljenek elhelyezésre – különösen, ha ez nem jár a gyermekek végleges szétválásával, a gyermekek egymással való rendszeres érintkezése biztosítva van, és a gyermekek érdekét egyébként sem sérti -, a bíróság jóváhagyhatja.

A bíróság a szülők megállapodásának hiányában, vagy erre irányuló kérésük ellenére is határozhat úgy, hogy több gyermek esetén a testvérek külön-külön szülőnél kerüljenek elhelyezésre, amennyiben ez a több éve kialakult helyzetnek és a gyermekek kívánságának megfelelően (érdekeikkel megegyezően) történik.

A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 69/A. § (1) bekezdése kimondja, hogy a szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll. Ez a szabály nem irányadó, ha a gyermek tartása vagyonának jövedelméből kitelik, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenesági rokona van.

Minden gyermeknek joga van olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi kellő testi, szellemi erkölcsi és társadalmi fejlődését. Ez a jog több mint az ellátásra való jog. A szülőknek lehetőségeikhez mérten, (anyagi eszközök, bevétel, kiadás, kötelezettségek) a szükséges életkörülményt kell biztosítani, ezen a gyermek tényleges életviteléhez megfelelő, fejlődéséhez szükséges tanulmányok folytatásához elengedhetetlen kiadásokat kell érteni.

A szülők a tartásért fokozottan kötelesek helytállni, amely azt jelenti, hogy a szülő saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani a kiskorú gyermekével mindazt, ami a közös eltartásukra rendelkezésre áll. Azonban ez nem vezethet a szülő megélhetésének teljes ellehetetlenüléséhez. A szülőnek saját szükséges tartása terhére megállapítható gyermektartásdíj-fizetési kötelezettsége nem korlátlan.

Nem köteles a szülő saját szükséges tartásának rovására tartani a gyermeket, ha tartásra kötelezhető más egyenesági rokona van, (pl.: másik szülő, nagyszülő), vagy tartása a saját jövedelméből kitelik. A tartás sorrendjében a szülők tartási kötelezettsége a nagyszülőkét megelőzi.

(2) A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben szolgáltatja (gyermektartásdíj).

Mivel a gyermektartásdíj összege a gyermek tartására szolgál, ezért a szülői felügyeletet gyakorló szülő (vagy gyám) köteles azt a gyermek szükségletére fordítani, nem köteles azonban annak felhasználásával tételesen elszámolni.

A szülők belátásuk szerint megállapodhatnak a gyermektartásdíj mértékében, a fizetés módjában. Az egyezség jóváhagyása előtt a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a felek által megállapított tartásdíj mennyiben elégséges a kiskorú megélhetéséhez, illetve, mik azok a körülmények, amelyeket a szülők a megállapodás megkötésekor figyelembe vettek. Ha a szülők által tervezett egyezség a gyermek érdekével ellentétes, azt a bíróság nem hagyhatja jóvá, hivatalból kell bizonyítást lefolytatnia a szülők jövedelmi, vagyoni viszonyainak feltárása és a gyermek tényleges szükségletének megállapítása tárgyában.

A felek egyezségének megváltoztatását az egyezség jóváhagyásától számított két éven belül – az egyéb törvényes feltételek megléte esetén is – csak akkor lehet kérni a bíróságtól, ha az a felek gyermekének érdekét szolgálja, illetve a lényeges körülmények változása folytán a megállapodás valamelyik fél érdekét súlyosan sérti.

A Csjt. 69/C. § (1) bekezdése szerint, a tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%-ában kell megállapítani. A gyermektartásdíj meghatározásánál figyelemmel kell lenni:

a) a gyermek tényleges szükségleteire,
b) mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira,
c) a szülők háztartásában eltartott más – saját, illetőleg mostoha – gyermekekre,
d) a gyermek saját jövedelmére is.

A (2) bekezdés kimondja, hogy a kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme 50%-át nem haladhatja meg. Ha a szülők két vagy több gyermek tartására kötelesek, a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy egyik gyermek se kerüljön a másiknál kedvezőtlenebb helyzetbe, különösen akkor, ha nem egy háztartásban nevelkednek.

A gyermektartásdíj mértékének megállapításánál az annak alapjául szolgáló jövedelmen túl figyelemmel kell lenni a saját háztartásban eltartott más, saját, illetve mostoha gyermekre is. Ha a szülők két vagy több gyermek tartására kötelesek, a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy egyik gyermek se kerüljön a másiknál kedvezőtlenebb helyzetbe.

A gyermektartásdíj mértékének meghatározásánál figyelemmel kell lenni mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira ! !

A tartásdíjat százalékos arányban vagy határozott összegben, vagy határozott összegben és bizonyos jövedelmek százalékában kell meghatározni. A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme 50 %-át nem haladhatja meg.

A házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak a házasság felbontása esetére rendezhetik a közös lakás további használatát, így megállapodhatnak abban is, hogy az egyik házastárs a lakást elhelyezési és térítési igény nélkül elhagyja. A megállapodás megkötéséhez ügyvéd vagy közjegyző közreműködése szükséges.

A házasság felbontása esetén a bíróság a kiskorú gyermek lakáshasználati jogára figyelemmel eltérően rendezheti a lakás használatát attól, mint ahogy abban a házastársak megállapodtak. Fontos megemlíteni, hogy a gyermeknek csak a saját szülőjével szemben van jogosultsága a lakáshasználat biztosítására. Ezt a jogot nem lehet kiterjeszteni a gyerek érdekében sem, a nem szülő házastársra.

Ha a lakásban a házastársak egyikőjük vagy mindkettőjük tulajdonjoga vagy bérleti joga alapján laknak, a házasság felbontása esetén – kérelemre – a bíróság dönt a lakás használata felől.

A házastársak kiskorú gyermekének lakáshasználati jogát – életkörülményeinek megfelelően – általában a volt közös lakásban kell biztosítani, kivéve, ha más állandó lakása van.

Ha a közös lakás valamelyik házastárs különvagyona vagy önálló bérlete, a lakáshasználati jog ezt a házastársat illeti meg. A bíróság a másik házastársat kivételesen, és csak abban az esetben jogosíthatja fel a lakás megosztott vagy kizárólagos használatára, ha a lakáshasználatra jogosult gyermek nála van elhelyezve. Szolgálati lakás esetében azonban a bérlőt a lakás elhagyására nem lehet kötelezni.

A bíróság a házastársak közös tulajdonában vagy közös bérletében levő lakásának használatát megosztja, ha azt a lakás alapterülete, alaprajzi beosztása és helyiségeinek száma lehetővé teszi. Nem osztható meg a lakás használata, ha a házastárs korábbi magatartására figyelemmel a közös használat a másik házastárs vagy a kiskorú gyermek érdekeinek súlyos sérelmével jár.

Ha a lakás használata nem osztható meg, a bíróság közös tulajdonban álló lakás esetében az egyik házastársat az egész lakás kizárólagos használatára jogosítja fel, illetve bérlakás esetében a bérlőtársi jogviszonyt megszünteti, és az egyik házastársat a lakás elhagyására kötelezi.

A bíróság – a házastársak egyikének kérelmére – a bérlőtársi jogviszonyt akkor is megszüntetheti, ha a közös lakást két másik lakásra el lehet cserélni, és a lakáscsere folytán mindkét házastárs megfelelő lakáshoz jut. Ilyen esetben a bíróság meghatározza, hogy melyik lakásba, melyik volt házastárs költözzék.

A lakás használatnak, mint jognak (lakáshasználati jog) értéke van, ezért a lakásból távozó házastárs a lakáshasználati jog ellenértékének rá eső részére jogosult. Közös tulajdonú lakás esetén a lakást elhagyó házastárs többlethasználati díjra is igényt tarthat.

A lakáshasználati jog ellenértéke – közös tulajdonban vagy valamelyik házastárs tulajdonában álló lakás esetén – a lakás beköltözhető és lakott forgalmi értékének különbözete.

Bérlakás esetén a lakáshasználati jog ellenértéke legalább a hasonló önkormányzati bérlakásra – a szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetése esetére – az önkormányzat rendeletében meghatározott pénzbeli térítés mértékének megfelelő összeg, függetlenül attól, hogy a távozó házastárs milyen lakásba költözik.

A távozó házastárs a használati jog ellenértékének arra a részére tarthat igényt, amely őt a visszamaradt volt házastársra és a lakáshasználatra jogosult gyermekek számára figyelemmel, arányosan megilleti.

A távozó házastárs igényelheti az értéknövelő – meg nem térült – ráfordítások költségét is, ha a ráfordítás a használati jog ellenértékében nem fejeződik ki. A jogosultnak járó összeg – különös méltánylást érdemlő esetet kivéve – a használati jog ellenértékének egyharmadánál kevesebb nem lehet, kivéve, ha a bíróság az egyik házastárs különvagyonában levő lakás vagy szolgálati lakás elhagyására kötelezte a másik házastársat, vagy ha a lakásnak a házasságkötést megelőzően önálló bérlője a lakásban maradó házastárs volt.

Ha a lakásban maradó házastárs az ellenérték megfizetésére nem képes, illetőleg erre a célra felhasználható különvagyona nincsen, vagy egyébként, ha kéri, a házastársi közös vagyon rá eső részét az ellenérték összegével csökkenteni kell. A használati jog ellenértéke a lakás elhagyásával egyidejűleg esedékes.

Az előzőekben részletezett nehézségek egy részét el lehetne kerülni, amennyiben a házasságkötést megelőzően, a házasulandó felek szakember segítségét kérnék abban, hogy – a saját helyzetük figyelembe vételével – adjon tanácsot a később esetlegesen felmerülő problémák megelőzésének módjáról (házassági szerződés, különvagyon létének igazolása, stb..).

HÁZASTÁRSI  VAGYONJOGI  SZERZŐDÉS

A házastársi vagyonközösségnek két elengedhetetlen együttes feltétele van: a házastársi kötelék (ami nem más, mint a házasság megkötése) és a házastársi életközösség. A Házassági életközösség megszűnésével a vagyonközösség véget ér.

A házasulók a házasságkötés előtt, valamint – akár később – egymás közötti vagyoni viszonyaikat – a házassági életközösség tartamára – szerződéssel rendezhetik. A szerződésben a törvény rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös, illetőleg a különvagyonba.

A szerződés érvényességéhez annak közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az életközösség megszakadása után a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött megállapodásra.

AZ  ÜGYVÉD  FELADATA  BONTÓPER  SORÁN

Az ügyvéd feladata minden esetben, hogy segítse a szülőt tanácsokkal, szakszerű beadványokkal, továbbá felhívja a bíróság figyelmét azokra a különbségekre, amelyek megalapozzák ügyfele és a gyermek számára is kedvező bírósági  ítélet megszületését, valamint határozottan fellép az ellen ha észleli, hogy az ellenérdekű szülő a valóságtól eltérő tények előadásával, nyilatkozataival, félrevezető magatartásával, számára kedvezően kívánja befolyásolni a bíróságot a döntéshozatalban.

JOGI PROBLÉMÁJA VAN?

A fenti jogterületeken peren kívüli vagy peres képviseletre, vagy csak jogi tanácsadásra van szüksége akkor jó helyen jár! Fenti ügytípusokban vállaljuk a példaként felsorolt, továbbá bármely szerződés, megállapodás, szerkesztését, valamint peren kívüli eljárásokban, vagy bármely hatósági eljárásban, illetve bíróságok előtti per során teljes körű jogi képviseletet biztosítunk.

Szakszerű segítségért forduljon hozzánk bizalommal!
Személyes konzultációra az alábbi telefonszámon kérhet időpontot.

dr. Bercsényi Gábor – Ügyvéd – Családjogász

+36 30-512 6968

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás