KÖTELESRÉSZ

Szakszerű segítségért forduljon hozzánk bizalommal!
Személyes konzultációra az alábbi telefonszámon kérhet időpontot.

dr. Szikszai Márta – Ügyvéd

+36 30-854 0785

A kötelesrész az örökhagyó legközelebbi rokonainak és feleségének járó minimum részesedése az örökhagyó vagyonának terhére. A Ptk. a kötelesrészt kötelmi jogi igényként kezeli, amely igény az örökhagyó halálával keletkezik. A kötelesrészre jogosult lényegében hagyatéki hitelezőnek tekinthető, akinek kötelmi jogi jellegű és elsősorban pénzkövetelésre irányuló igénye támad az örökösökkel szemben. A végrendelet azért, mert a kötelesrészre jogosultak igényét sérti nem lesz érvénytelen. Amennyiben az örökhagyó a végrendeletben a kötelesrészre jogosultak részére nem juttat semmit és ki sem tagadja őket, az azt jelenti, hogy őket a kötelesrészre szorította, mely igényüket az általános öt éves polgári jogi elévülési időn belül érvényesíthetik a jgosultak.

A kötelesrészre jogosultak
Kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát, továbbá szülőjét, ha ez a személy az öröklés megnyíltakor az örökhagyó törvényes örököse vagy végintézkedés hiányában az lenne.
További fontos tudnivaló, hogy az öröklésből történő kiesés a kötelesrészből történő kiesést is jelenti, mely alól kivétel a kötelesrészt fenntartó lemondási szerződés és a kizárás.

A családtagok az alábbi sorrendben jogosultak kötelesrészre:

– a leszármazók a kiesés sorrendjében, a helyettesítés elve szerint

– a házastárs a leszármazók vagy ági örökösök mellett korlátozott haszonélvezeti jog formájában, valamint leszármazók hiányában és az ági vagyon kivételével az egész hagyatékkal szemben

– a szülők leszármazók hiányában: az ági vagyonnal szemben a házastárs haszonélvezeti jellegű köteles részével együtt, illetve leszármazók és házastársak hiányában az egész hagyatékkal szemben.

Kizárás a kötelesrészből – kitagadás
Az öröklésből történő kiesés azzal a következménnyel jár, hogy a köteles részre jogosult a továbbiakban köteles részre sem tarthat igényt. Ennek eszköze a kitagadás.

Az örökhagyó kitagadási joga alapján, kizárólag végintézkedésben és csak a törvényben felsorolt valamelyik ok megjelölésével a kötelesrészre jogosultat megfoszthatja a kötelesrészétől. A kitagadás relatív kiesési ok, ami azt jelenti, hogy csak a kitagadott személlyel szemben hatályos, annak leszármazóival szemben nem.

A kitagadás oka lehet, ha:

– az örökhagyó után öröklésre érdemtelen;

– az örökhagyó sérelmére bűncselekményt követett el;

– az örökhagyó egyenesági rokonának, házastársának vagy élettársának életére tört, vagy sérelmükre egyéb súlyos bűntettet követett el;

– az örökhagyó irányában fennálló törvényes eltartási kötelezettségét súlyosan megsértette;

– erkölcstelen életmódot folytat;

– akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték és a büntetését még nem töltötte ki;

– a tőle várható segítséget nem nyújtotta, amikor az örökhagyónak szüksége lett volna rá;
– nagykorú leszármazót az örökhagyó kitagadhatja a vele szemben tanúsított durva hálátlanság miatt is;

• A szülőt az örökhagyó a sérelmére elkövetett olyan magatartás miatt is kitagadhatja, amely a szülői felügyeleti jog megszüntetésére ad alapot;

– a házastárs akkor is kitagadható, ha házastársi kötelességét durván sértő magatartást tanúsított az örökhagyóval szemben.

A kiesési oknak valósnak kell lenni. A kitagadás alapjául megjelölt ok alaptalanságát annak kell bizonyítania, aki a kitagadásra hivatkozva örökölni kíván vagy egyébként tehertől mentesülne. A kitagadás okát ezzel együtt a végintézkedésben kifejezetten meg kell jelölni.

A kitagadás érvénytelen, ha a kitagadás okát az örökhagyó a végintézkedése előtt megbocsátotta, és ekkor az örökös a kötelesrészre jogosult.

A kötelesrész alapja
A kötelesrész kiszámítását a kötelesrész alapjának meghatározásával kell kezdeni, mely a hagyaték tiszta értéke, valamint az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott adományok juttatáskori tiszta értéke. A hagyaték tiszta értékének kiszámításánál a hagyományokat és a meghagyásokat nem szabad teherként figyelembe venni. A szerződés megkötésétől számított két éven belül megnyílt öröklés esetén a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani az öröklési, tartási, életjáradéki vagy gondozási szerződéssel elidegenített vagyon értékének a ténylegesen nyújtott tartás, életjáradék, illetve gondozás értékével nem fedezett részét. Az átruházott vagyon, a nyújtott tartás és a gondozás értékét, valamint az életjáradék összegét az öröklés megnyílásának időpontjában számított értéken kell figyelembe venni.

A kötelesrész alapjából az alábbi adományokat kell kivonni:

– az örökhagyó által a halálát megelőző tíz évnél régebben bárkinek juttatott ingyenes adomány értéke (ingatlan esetén ez az időpont az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéstől számít);

– az olyan adomány értéke, amelyet az örökhagyó a kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezését megelőzően juttatott;

– a szokásos mértéket meg nem haladó ajándék értéke;

– a házastárs, az élettárs és a tartásra rászorult leszármazók részére nyújtott tartás értéke;

– az arra rászoruló más személynek ellenérték nélkül nyújtott tartás értéke a létfenntartáshoz szükséges mértékben;

– az érvényes tartási (életjáradéki) szerződéssel lekötött vagyontárgy a köteles rész alapjának kiszámításánál nem vehető figyelembe.

A kötelesrész mértéke és a betudás
Kötelesrész címén a leszármazót és a szülőt annak harmada illeti, ami neki – a kötelesrész alapja szerint számítva – mint törvényes örökösnek jutna.

A kötelesrész kielégítésére szolgál mindaz, amit a jogosult a hagyatékból bármely címen kap, továbbá amit az örökhagyótól ingyenesen kapott, feltéve, hogy azt a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani (betudás).

Ha a kötelesrészre jogosult az öröklésből kiesett, leszármazójának kötelesrészébe be kell tudni mindannak az adománynak az értékét, amelyet ő és a kiesett felmenő kapott. Több leszármazó az adományt a hagyatékban való részesedésének arányában köteles betudni. Az örökhagyó a betudást – kifejezett nyilatkozattal – elengedheti. A betudás elengedése más jogosult kötelesrészét nem sértheti. Azt az adományt, amelynek betudását az örökhagyó elengedte, nem lehet a jogosult saját kötelesrészének alapjához hozzászámítani. 

Felelősség a kötelesrész kielégítéséért
A kötelesrész kiadását vagy kiegészítését az alábbi sorrend szerint követelheti a jogosult:

• elsősorban a hagyatékban részesülő személyek felelnek;
• a kötelesrésznek a hagyatékból ki nem elégített részéért az örökhagyó által a halálát megelőző tíz éven belül megadományozottak adományaik időbeli sorrendjére tekintet nélkül felelnek.

Több személy felelősségének arányát juttatásaik figyelembe vehető értéke határozza meg. Aki a juttatástól önhibáján kívül elesett, a kötelesrészér nem felel.

A szerződéses örökös sem felel a kötelesrészért.

A kötelesrész iránti igény érvényesítése
A kötelesrész iránti igényt minden esetben érvényesíteni kell, ami azt jelenti, hogy a hagyatéki eljárásba a közjegyző előtt be kell jelenteni vagy a bíróság előtt a kötelesrész kiadására pert lehet indítani az öt éves elévülési időn belül.

A kötelesrészt minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni. A kötelesrészt a jogosult elsősorban pénzben igényelheti a kötelezettől. Természetben a kötelesrész abban az esetben igényelhető, ha ez volt az örökhagyó végintézkedéssel vagy élők között kinyilvánított akarata. Ha a kötelesrész pénzben való kiadása akár a jogosultra, akár a kötelezettre sérelmes, a bíróság az összes körülmény mérlegelése alapján elrendelheti a kötelesrésznek egészben vagy részben a természetben való kiadását.

További oldalak öröklési jog témában