A rendkívüli helyzet időszaka alatt igény szerint online és telefonon is biztosítunk konzultációkat folyamatosan. Részletekért hívjon!
- Munkajog, közszféra munkajoga
- Munkaviszony, munkaszerződés
- Munkaügyi per
- A munka díjazása
- A közszféra munkajoga
- A közalkalmazotti jogviszony
- Közszolgálati jog – köztisztviselői jogviszony
- Közszolgálati jog – kormányzati szolgálati jogviszony
- Közszolgálati jogvita
- Munkajogi audit
A munkaidő az az időtartam, amely alatt a munkavállaló dolgozik vagy a munkáltató rendelkezésére áll. A munkaidő a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő, valamint a munkavégzési tevékenységhez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama. Az előkészítő és befejező tevékenység minden olyan feladatot magába foglal, melyet a munkavállaló munkaköréhez kapcsolódóan szokás szerint és rendszeresen, külön utasítás nélkül is el kell, hogy végezzen.
A munkavállaló munkaviszonyból származó egyik fő kötelezettsége a rendelkezésre állás, melynek időbeli kereteit a munkaidő meghatározásával a munkáltató állapítja meg. A munkáltató által ilyenként meghatározott idő munkaidőnek számít függetlenül attól, hogy a munkavállaló ténylegesen végez-e munkát. Amennyiben a munkavállaló a munkaidő alatt nem végez munkát (vagyis a munkáltató a jogviszonyból származó foglalkoztatási kötelezettségének – a vis maior helyzetek kivételével – nem tesz eleget) alapbér illeti meg.
A munkaidőben történő rendelkezésre állástól meg kell különböztetni a készenlétet, mely a pihenőidő alatti rendelkezésre állást jelenti, és amiért a munkavállalót készenléti díj illeti meg.
Nem munkaidő – a készenléti jellegű munkakör kivételével – a munkaközi szünet. A munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával kell kiadni. Nem munkaidő továbbá a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére utazás tartama.
A napi munkaidő háromféleképpen határozható meg:
- Az általános teljes napi munkaidő napi nyolc óra. Amennyiben a felek a munkaszerződésben nem rendelkeznek a napi munkaidőről a munkaviszony napi nyolc óra munkaidőre jön létre. A munkaszerződésben azonban ettől rövidebb és hosszabb teljes napi munkaidő is meghatározható.
- Hosszabb
teljes napi munkaidőről beszélünk, amikor a felek megállapodása
alapján a teljes napi munkaidő legfeljebb napi tizenkét órára emelik az
alábbi esetekben:
- a munkavállaló készenléti munkakört lát el,
- a munkavállaló a munkáltató vagy a tulajdonos hozzátartozója.
Hosszabb teljes napi munkaidőre a munkavállalónak – az egyenlő bér elve szerint- ugyanannyi munkabér jár, mint az általános teljes napi munkaidőben történő foglalkoztatásra.
- Rövidebb teljes napi munkaidőt munkaviszonyra vonatkozó szabály, így a kollektívszerződés is, illetve a felek megállapodása állapíthat meg. A rövidebb napi munkaidő minimális mértékét jogszabály nem határozza meg. A rövidebb teljes napi munkaidőben foglalkoztatott munkavállalót a munkaidő mértékén alapuló jogosultságok tekintetében a napi nyolc órában foglalkoztatottakkal azonos jogosultságok illetik meg, így a díjazás tekintetében is.
A rövidebb teljes napi munkaidőtől elhatárolandó a részmunkaidő, mely alkalmazásának jogalapja kizárólag a munkaszerződésben történő megállapodás lehet. A munkáltató a munkavállaló ajánlatára a gyermek három éves koráig, illetve három vagy több gyermeket nevelő munkavállaló esetén a gyermek öt éves koráig köteles a munkaszerződést az általános napi munkaidő felének megfelelő tartamú részmunkaidőre, azaz napi négy órára módosítani.
A részmunkaidőnek két speciális formájáról rendelkezik a Munka törvénykönyve. Az egyik a munkakör megosztása, amikor a munkáltató és több munkavállaló a munkaszerződésben egy munkakörbe tartozó feladatok közös ellátásában állapodnak meg. A részmunkaidőben történő foglalkoztatás másik különleges esete a behívás alapján történő munkavégzés. Ebben az esetben a legfeljebb napi hat óra tartamban foglalkoztatott munkavállaló a munkaszerződésben foglalt feladatait azok esedékességéhez igazodva, a munkáltató behívása alapján végzi el. A munkáltatónak a munkavégzés időpontját legalább három nappal előre közölnie kell a munkavállalóval.
Az ügyvéd tanácsa: annak ellenére, hogy a munkaszerződésnek nem kötelező tartalmi eleme, a munkaidőre vonatkozóan a munkáltató és a munkavállaló között létrejött megállapodást minden részletére kiterjedően tanácsos a munkaszerződésben írásban lefektetni.
A munkaidőkeret
A munkáltató a munkavállaló által teljesítendő munkaidőt munkaidőkeretben is meghatározhatja. A munkaidőkeretben teljesítendő a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapulvételével kell meghatározni. Ennek során az általános munkarend szerinti munkanapra (hétfő-péntek) eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni, ezért a hétköznapra eső munkaszüneti napot attól függetlenül le kell vonni, hogy a munkavállaló beosztása szerint egyébként ezen a napon végez-e a munkát vagy sem. A munkaidő munkaidőkeretben történő meghatározásakor a távollét (szabadság, keresőképtelen állapot) tartamát figyelmen kívül kell hagyni, vagy az adott munkanapra irányadó beosztás szerinti napi munkaidő mértékével kell számításba venni.
A munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját írásban kell meghatározni és azt a helyben szokásos és általában ismert módon közzé kell tenni, de nem kell minden érintett munkavállalónak írásban azt átadni.
A munkaidőkeret tartamára vonatkozó szabályok 2019. január 1. napjától változtak. A Munka Törvénykönyve a munkaidőkeret maximális tartamát három szinten határozza meg.
- Általános szabály, hogy a munkaidőkeret tartama négy hónap vagy tizenhat hét, melyről a munkáltató egyoldalúan jogosult határozni.
- A munkaidőkeret tartama legfeljebb hat hónap vagy huszonhat hét lehet az alábbi esetekben:
- megszakítás nélküli,
- többműszakos, valamint
- az idényjellegű tevékenység keretében,
- a készenléti jellegű, valamint
- az Mt. 135.§ (4) bekezdésében meghatározott munkakörben (pl: polgári repüléshez, belföldi és nemzetközi közúti személyszállításhoz és árufuvarozáshoz, vasúti személyszállításhoz és árufuvarozáshoz kapcsolódó egyes munkakörök) foglalkoztatott munkavállaló esetében.
- 2019. január 1. napjától hatályos szabályozás szerint a munkaidőkeret tartama, ha ezt objektív vagy műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok indokolják, kollektív szerződés rendelkezése szerint legfeljebb harminchat hónap. A kollektív szerződés felmondása vagy megszűnése a már elrendelt munkaidőkeret alapján történő foglalkoztatást nem érinti.
A hosszabb munkaidőkeret alkalmazása azt jelenti, hogy a munkáltató a munkaidőkeretben általa beosztható munkaidőt hosszabb időszak alapulvételével állapíthatja meg, így több beosztható munkaórával rendelkezik egy munkaidőkerten belül és ezt a nagyobb mértékű munkaidőt a munkáltató hosszabb időszakon belül jogosult egyenlőtlenül beosztani.
Az egyenlőtlen beosztásnak továbbra is fontos korlátja a maximális heti munkaidő, melynek mértéke heti 48 óra, hosszabb teljes napi munkaidő esetében pedig 72 óra. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkavállaló heti munkaideje a munkaidőkeret átlagában nem haladhatja meg a maximális óraszámot, azaz megengedhető, hogy esetenként heti 48, illetve 72 óránál is többet dolgozzon a munkavállaló, de ebben az esetben a munkáltatónak ezt kompenzálnia kell azzal, hogy arányosan kevesebb munkavégzést ír elő.
A munkaidőkeretben történő foglalkoztatásnál a munkaidőkereten felüli rendkívüli munkaidőre járó munkabérét a keret lezárásakor, adott esetben a 36 hónap lejártát követően, az akkor érvényes alapbér alapulvételével kell kifizetni. A munkaviszony munkaidőkeret lejárta előtti munkavállaló általi megszüntetése esetén a rendkívüli munkaidőre vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni, azaz a munkáltató nem köteles a munkavállaló részére a keret időközi lezárása során rendkívüli munkaidőnek minősülő munkaórákra járó plusz díjazást kifizetni. Ennek megfelelően, ha a munkavállaló nem akar lemondani a rendkívüli munkaidejére járó díjazásról a munkaidőkeret végéig, adott esetben 3 évig fenn kell tartania munkaviszonyát.
Az ügyvéd tanácsa 1: a munkaidőkeretben ledolgozott munkaidő, illetve a munkaidőkereten felül végzett rendkívüli munka korrekt elszámolásának alapja a pontosan vezetett munkaidő nyilvántartás dokumentációja, melyről a munkáltatónak kell gondoskodni.
Az ügyvéd tanácsa 2: munkavállalóként minden esetben tájékozódjon munkahelyén, hogy a munkaidőkeretről hatályos kollektív szerződés tartalmaz-e rendelkezéseket.
Az elszámolási időszak
Az egyenlőtlen munkaidő-beosztás lehetséges módja, ha a munkáltató elszámolási időszakot állapít meg.
A munkaidő munkaidőkeret hiányában úgy is beosztható, hogy a munkavállaló a napi munkaidő és az általános munkarend alapul vételével megállapított heti munkaidőt a munkáltató által meghatározott hosszabb, az érintett héttel kezdődő időtartam (ez az elszámolási időszak) alatt teljesítse.
Az elszámolási időszak kizárólag munkaidő-beosztási módszer és nem kapcsolódik a teljesítendő munkaidő tartamának meghatározásához. Ez abban áll, hogy az elszámolási időszak esetén a teljesítendő heti munkaidőt a napi munkaidő mértéke és az adott hétre irányadó általános munkarend alapulvételével kell megállapítani. Ezt a munkaidőt a munkáltató nem az érintett héten, hanem az elszámolási időszak alatt oszthatja be, így valamennyi munkahétre eső munkaidő ledolgozására hosszabb időszak vehető alapul.
Elszámolási időszak alkalmazása esetén a munkavállaló heti munkaideje a munkaidőkeret átlagában sem haladhatja meg a maximális óraszámot, azaz megengedhető, hogy esetenként heti 48, illetve 72 óránál is többet dolgozzon a munkavállaló, de ebben az esetben a munkáltatónak ezt kompenzálnia kell és arányosan kevesebb munkavégzést kell előírnia.
Kötetlen munkarend, rugalmas munkaidő
Főszabály szerint a munkaidő-beosztás szabályait a munkáltató állapítja meg, azonban a munkaidő beosztásának jogát a munkavállalónak átengedheti, ekkor kötetlen munkarendről beszélünk. Kötetlen munkarendben történő foglalkoztatásra a munkakör sajátos jellegére, a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel kerülhet sor, amikor a munkavállaló olyan tevékenységet végez, amely a többi munkavállaló munkavégzésétől függetlenül elláthat, és ezt az időtartamot a munkáltatói igénytől függetlenül a munkavállaló maga oszthatja be.
Nem azonos a kötetlen munkarenddel a rugalmas munkaidő-beosztás, vagyis amikor a munkáltató a munkaidő csak egy részének az ún. peremidőnek a beosztását engedi át a munkavállalónak és a törzsidő beosztását továbbra is meghatározza.
Kötetlen munkarendben való foglalkoztatás esetén a munkaidőkeretre, a munkaidő-beosztására, a munkaidő vasárnapra vagy munkaszüneti napra történő beosztására, a munkaközi szünetre, a napi és a heti pihenőidőre, a rendkívüli munkaidőre, az ügyeletre és a készenlétre, valamint a munkaidő és pihenőidő nyilvántartására vonatkozó szabályok nem vonatkoznak. Ha a munkavállaló munkaideje beosztását, illetve felhasználását maga határozza meg – eltérő megállapodás hiányában – rendkívüli munkavégzés esetén ellenérték nem illeti meg. Ugyanezen szabályok a rugalmas munkaidő-beosztás esetén kötelező jelleggel alkalmazandók.